A „fegyvertartási engedély” kifejezést a köznyelv sokszor úgy használja, mintha egyetlen, minden helyzetre érvényes jogosultság lenne. A magyar fegyverjog ennél jóval pontosabban fogalmaz. A hatósági engedély mindig meghatározott eszközhöz, fegyverkategóriához, tartási célhoz és jogosultsághoz kapcsolódik.
Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy attól, hogy valakinek van lőfegyvertartási engedélye, még nem jogosult automatikusan bármilyen fegyver megszerzésére vagy viselésére. Mindig azt kell nézni, hogy az engedély pontosan milyen fegyverre, milyen célra és milyen feltételekkel szól.
A megszerzés, a tartás és a viselés nem ugyanaz
A fegyverjogban ez a három fogalom külön jelentéssel bír.
A megszerzés azt jelenti, hogy valaki jogszerűen tulajdonába vagy birtokába vehet egy engedélyköteles eszközt. A tartás arra jogosít, hogy azt az engedély feltételeinek megfelelően birtokolja, tárolja, és a jogszabályban meghatározott módon használja. A viselés ettől külön jogosultság, amelyet a jogszabály csak meghatározott esetekben tesz lehetővé.
Jó példa erre a gáz- és riasztófegyver, amelynek viselése kizárólag önvédelmi célra engedélyezhető.
Ezért egy adásvételnél nem elég azt látni, hogy a vevőnek „van fegyvertartásija”. Azt kell ellenőrizni, hogy a jogosultsága valóban kiterjed-e arra az eszközre, amelyet meg szeretne szerezni.
Mire használható a jogszerűen tartott fegyver?
A jogszerűen tartott fegyver sem használható tetszőleges célra. A fegyver használatát, tárolását és szállítását a jogszabályok részletesen szabályozzák.
Külön előírások vonatkoznak például arra, hogyan szállítható lőfegyver vagy gáz- és riasztófegyver közterületen, nyilvános helyen vagy közforgalmú közlekedési eszközön. Ezek a szabályok nem adminisztratív részletek, hanem a jogszerű fegyvertartás alapvető feltételei.
A vadászati, sport-, önvédelmi vagy más tartási cél tehát nem pusztán egy bejegyzés az engedélyben. A tartási cél a jogosultság tartalmát is meghatározza.
Vásárlás előtt nem elég a plasztikkártyára ránézni
Engedélyköteles lőfegyver megszerzéséhez önmagában nem elég egy általános engedély vagy igazolvány megléte. Az adott eszközre vonatkozó tartási jogosultság szükséges.
A törvény kifejezetten rögzíti, hogy az érintett eszköz a tartására jogosító engedély birtokában szerezhető meg.
Ez az eladó számára is fontos. Magánszemélyek közötti adásvételnél az átadás előtt célszerű meggyőződni arról, hogy a vevő valóban jogosult-e az adott fegyver megszerzésére. Ha ez nem egyértelmű, az ügyletet nem érdemes találgatásra vagy korábbi gyakorlatra alapozni. Az átadás előtt indokolt a hatósági tisztázás.
Az engedélyhez kötelezettségek is társulnak
A fegyvertartási engedély nemcsak jogosultságot ad, hanem kötelezettségeket is jelent.
Az engedélyesnek meg kell felelnie a tárolási, szállítási, használati és bejelentési szabályoknak. Ha például az érintett egyedi jóváhagyást igénylő lőfegyverét vagy az engedélyben meghatározott gáz- és riasztófegyverét elidegeníti, az elidegenítést igazoló okiratot a lőfegyvertartási engedéllyel és az azt igazoló hatósági igazolvánnyal együtt nyolc napon belül be kell mutatnia az illetékes rendőri szervnek.
Az önvédelmi célú lőfegyvertartás további kötelezettségekkel is járhat. Ilyen lehet például a jogszabályban meghatározott rendszerességű lőgyakorlati részvétel.
Röviden
A lőfegyvertartási engedély nem általános „fegyvervásárlási jogosítvány”.
Mindig azt kell vizsgálni, hogy a jogosultság milyen eszközre, milyen célra és milyen feltételekkel szól. Ugyanez igaz eladásnál is: nem az számít, hogy a másik fél általában jogosult-e fegyvert tartani, hanem az, hogy az adott fegyver megszerzésére ténylegesen jogosult-e.
Ha a vásárlás vagy értékesítés előtt a jogosultság nem egyértelmű, azt még a fegyver átadása előtt célszerű tisztázni.
Felhasznált jogszabályok
- 2004. évi XXIV. törvény a lőfegyverekről és lőszerekről – különösen a 3. § (1) bekezdés c) és d) pontja, a 3. § (2) bekezdése, valamint a 3/B. § (3) bekezdése
https://njt.jog.gov.hu/jogszabaly/2004-24-00-00.42 - 253/2004. (VIII. 31.) Korm. rendelet a fegyverekről és lőszerekről – különösen a 34. § c) pontja, a 38. § (1) bekezdés a), b) és k) pontja, a 38. § (3) bekezdése, valamint a 39. § (1) bekezdése
https://njt.jog.gov.hu/jogszabaly/2004-253-20-22.53
